A beszélgetés elején az alkotók megegyeztek abban, hogy a dokumentumfilm-készítés gyakran magányos folyamatként indul. Tuza-Ritter Bernadett filmes iskolából érkezett, de egyedül látott munkához, míg Tímár Sára teljesen más háttérből került a dokumentumfilm világába és a személyes téma is arra ösztönözte, hogy ne vonjon be másokat a folyamatba. A forgatási struktúra csak lassan alakult ki mindkettejüknél és utólag állt össze megfogalmazható rendszerré.
Másrészről a személyes nehézségek legalább olyan fontosnak bizonyultak, mint a szakmai kihívások. Tuza-Ritter Bernadett arról beszélt, hogy filmje forgatása során szoros és törékeny bizalmi kapcsolat alakult ki közte és főszereplője között, ami miatt úgy döntött, hogy nem visz stábot a forgatásra. A nehézségeken egy másik alkotó szavai lendítették tovább: a legjobb filmeket sokszor a legnehezebb elkészíteni.
Az este folyamán az is kiderült, mennyire fontos a megfelelő alkotótársak megtalálása. Tímár Sára például kiemelte, hogy egy jó producer nemcsak finanszírozásban segít, hanem szemléletbeli partner is lehet. Nemzetközi workshopok és programok – például a Sundance vagy az Eurodoc – segítettek neki abban, hogy jobban értse a filmkészítés iparági oldalát. Tuza-Ritter Bernadett pedig arról beszélt, mennyivel magasabb szintre emelkedett az alkotás, amikor végül csapat állt a film mögé.
A beszélgetés talán legőszintébb pillanata az volt, amikor szóba került: mi történik egy film premiere után. Amikor sok évnyi munkát, érzelmi és kreatív befektetést követően az ember hirtelen küldetés nélkül találja magát, könnyen beleeshet az úgynevezett filmes depresszióba, ami a megfeszített munka utáni céltalanságból fakad. Talán ezért volt különösen fontos az a gondolat, amely a beszélgetés végén többször is visszatért: a hosszú alkotói folyamat során nemcsak a filmről kell gondoskodni, hanem saját magunkról is. A „pozitív mánia”, amely éveken át életben tart egy projektet, csak akkor marad termékeny, ha közben az alkotó is megtalálja benne a saját egyensúlyát. A filmkészítés így valóban maraton, de olyan, amelyben a kitartás legalább annyira belső, mint művészi munka.
Képek: Fehér Dániel