“Eleinte egymást volt nehéz meggyőzni, a végére már magunkat is” – Interjú a XII. Friss Hús diákzsűrijével
A XII. Friss Húson a fesztivál történetében másodszor dolgozott diákzsűri. Kis Réka, Sajtos Erin és Orbán Andor öt filmet is kiemeltek, amik közül bármelyiknek odaadták volna a díjat, végül Török Marcell Harmadnapját hozták ki győztesnek. A zsűrizés módszere és a munkával kapcsolatos kihívások mellett beszélgettünk rövidfilmnézési szokásaikról és jövőbeli terveikről is.
Milyen élmény volt zsűrizni az idei Friss Húson?
Sajtos Erin: Én először voltam ilyen helyzetben, de nagyon élveztem, igaz, főleg a filmnézés részét, a döntéssel járó nehézségeket már kevésbé. Viszont nagyon jó élmény volt a fesztivál.
Kis Réka: Jó tapasztalat volt, én is most először zsűriztem. Viszont emellett nehéz is volt, megnézni ennyi filmet és mindegyiket részletesen kitárgyalni. Ráadásul sok jó filmet láthattunk, nem volt könnyű dönteni.
Orbán Andor: A filmnézés része már csak azért is nagyon menő, mert alapból drága lenne ennyi filmre fizetős vendégként jegyet váltani, szóval ez mindenképp a legjobb része. Én még élveztem a Puskin kávézóban eltöltött órákat is, amikor jókat tudtunk beszélgetni az alkotókkal és egymással.
Hogyan dolgoztatok együtt és milyen nehézségekkel szembesültetek a zsűrizés során?
S.E.: Azt volt a legnehezebb meghatározni, hogy milyen szempontok alapján hozzunk döntést. Nagyon sokat érveltünk rengeteg film mellett és ellen, eleinte egymást volt nehéz meggyőzni, a végére már magunkat is.
K.R.: Igen, az utolsó nap végén, mikor ültünk a Puskinban és próbáltunk dönteni, akkor már nagyon szenvedtünk és fáradtak is voltunk. Megterhelő volt ennyi filmről gondolkodni.
O.A.: Hosszú napjaink voltak és nagyon gyorsan kellett döntenünk, ráadásul minden filmet csak egyszer láttunk, szóval nehéz volt, hogy olyan filmekről kellett gondolkodni, amiknek egy részét egy héttel korábban láttuk, másokat pedig fél órával azelőtt.
K.R.: Viszont ez végül egy hangsúlyos szempont lett, mivel épp azért választottuk a Harmadnapot, mert ez volt az a film, amit ugyan még a fesztivál elején láttunk, mégis tisztán vissza tudtunk rá emlékezni az utolsó napon is.
Harmadnap
Mi fogott meg titeket ennyire a Harmadnapban?
O.A.: A Harmadnap a filmek nagy részével ellentétben nagyon absztrakt alkotás, mégis van mögötte egy nagyon erős érzelmi töltet. A cselekményt ugyan nehéz összerakni, viszont a hangulata és az általa keltett érzések sokáig velem maradtak.
S.E.: Én is sokat agyaltam ezen a filmen. A fesztivál valamelyik délutánján ültem a Puskin kávézóban és emlékszem, vadul keresgéltem a neten a film szimbólumai után, próbáltam utánaolvasni annak, hogy mi mit jelenthet. Ez nekem meggyőző, ha egy film eléri nálam azt, hogy ennyire utánajárjak.
Mik voltak az érvek-ellenérvek? Melyikőtök volt a leghangosabb támogatója a filmnek?
K.R.: Én voltam hármunk közül a leginkább ellene, mondom ezt úgy, hogy egyébként nekem is tetszett a film. Viszont nagyon zavart, hogy vannak dolgok, amiket nem tudok benne hova tenni és még belemagyarázva sem igazán állt össze sok elem. Nekem nem ez volt a kedvenc filmem és azt hiszem, hogy Erinnek sem, Andornak pedig azt hiszem, hogy igen…
O.A.: Nem, amúgy nekem sem ez volt a kedvencem.
K.R.: Ó, viszont valahogy mégis ez volt az a film, ami mellé mindhárman oda tudtunk állni.
S.E.: Több olyan film volt, ami például kettőnknek nagyon tetszett, a harmadik viszont azt mondta, hogy na ezt biztosan ne. Ezeket ilyenkor egyből ki is zártuk.
O.A.: A Harmadnap valahogy belengte a légkört. Én úgy éreztem, hogy mindhárman vívódtunk vele, de aztán mégis mindig oda jutottunk, hogy arról beszélgetünk, miért ennek kellene nyerni.
Marcang, Az utca másik vége, Cipők és paták és Diamond Beauty. Ezeket a filmeket emeltétek még ki a díjazott Harmadnap mellett. Hogyan alakult ki ez a szűkített lista?
K.R.: Ezek azok a filmek, amikben már mindhárman egyetértettünk. Az utolsó nap az utolsó vetítés előtt végigmentünk a programon, és az addig látottak közül reflexből kihúztuk azokat a filmeket, amik biztosan nem jöhetnek szóba. Aztán ezt a listát is szűkítettük, majd az utolsó vetítés után beszélgettünk még legalább két órát, a szűkített listát próbáltuk tovább szűkíteni.
S.E.: Ez a szűkítési módszer a legjobb 4-5-ig tök jól működött, utána kezdődtek az igazi viták.
O.A.: A végén egyébként a Marcang és a Harmadnap között dőlt el a verseny.
Mindkét film elég absztrakt, rendhagyó a történetvezetésük, sokat bíznak a nézőre.
K.R.: Talán az a helyzet, hogy a mi korosztályunk jobban szereti az ilyen elvontabb cuccokat.
O.A.: Igen, lehet benne valami. A Marcangban az tetszett, hogy érződött belőle egy vízió, nem kisrealista eszközökkel fogta meg a témát. Ritkán érzem egy filmnél, hogy ezt valaki nagyon meg akarta csinálni, de itt ez történt.
K.R.: Ez a téma engem régóta foglalkoztat, a film után olyan érzésem volt, mintha olvastak volna a fejemben.
S.E.: Nekem is az tetszett a Marcangban, ahogyan a témához közelített. Úgy éreztem utána, hogy nem vagyok egyedül.
Volt még olyan film, amit nagyon szerettetek a programból?
S.E.: Nekem az Utca másik vége nagy kedvencem, különösen a lehengerlő színészi teljesítmény miatt. A gyerek főszereplő Sáfrány Ágoston különösen erős volt, Nagy Zsolttal remek párost alkottak. A Pun Intended pedig a keserű humora fogott meg, egyszerre volt nagyon vicces és irgalmatlanul szomorú.
O.A.: Az én személyes kedvencem a 60 óra volt, a hideg rázott a végére, annyira erős film. Sajnos a döntéshozatalnál elég hamar ejtettük.
K.R.: Én az Apád című animációt emelném még ki, nagyon szerettem ezt a filmet.
A tavalyi diákzsűrinél szempont volt, hogy a győztes film az ő korosztályukról, nekik fontos témákról szóljon. Nálatok ez szempont volt?
K.R.: Egyáltalán nem.
S.E.: Sőt, igazából fel sem merült.
O.A.: Ez is egy valid megközelítés, de én úgy éreztem az idei programnál, hogy a legtöbb film témája valamilyen szinten mindenkit érint. Sőt, talán csak a Felfáztam volt idén ilyen közérzetfilm, de az meg inkább az Y-generációról szól.
A fesztivál előtt sok rövidfilmet néztetek?
S.E.: Én sokkal több rövidfilmet szeretnék nézni. Korábban is volt rá példa, hogy rátaláltam filmekre, de ennél tudatosabban szeretnék velük foglalkozni.
K.R.: Régen nem néztem túl sokat, de aztán elkezdtem járni rövidfilmforgatásokra produkciós asszisztensként, így muszáj volt elkezdenem rövidfilmeket nézni. De ez még így is kevés, szóval nekem is többet kellene.
O.A.: Ilyen sokat egyszerre nem szoktam nézni, az biztos. Amúgy én viszonylag sokat nézek, de ez nálam olyan, hogy az egész estések közül is rengeteget kellene még pótolnom, végtelen a megnézendők listája és gyakran inkább azok közül választok.
K.R.: Divatba kell hozni a rövidfilmnézést!
O.A.: Abszolút, ezért is jók az ilyen fesztiválok, mint a Friss Hús.
Iskolai közegben mutatnak nektek rövidfilmeket?
K.R.: Mi a médiaórákon inkább rövid, kreatív feladatokat kapunk, és gyakran nem is a film a téma, hanem például valamelyik sajtóműfaj. Tizedikben készítettünk egy vizsgafilmet, de abban meg nem vett mindenki részt. Ez egyébként egy hagyományos gimnázium és hiába a médiafakt, nincs akkora hangsúly fektetve erre. De nekem még van egy évem és a média érettségire készülve valószínűleg erre is fogok koncentrálni.
S.E.: Én zenei suliba járok, így erre nálunk nem igazán van lehetőség. De az iskolában folyik hangkultúra képzés, ami leginkább hangtechnikára fókuszál, a legutóbbi féléves vizsgára az egyik diák viszont egy rövidfilmet csinált. Én örülnék neki, ha többet foglalkoztunk volna filmnézéssel, de ez az iskola jellegéből is fakad.
O.A.: Nekünk a METU-n már kellett filmet forgatni, így sokat mutatnak is nekünk a különböző órákon, a vizsgafeladatok kapcsán is többet nézünk például abból kiindulva, hogy milyen témában kell dolgoznunk.
Hol szoktatok még rátalálni rövidfilmekre?
K.R.: Nyáron dolgoztam Konkol Máté új filmjében, így erre készülve megnéztem a korábbi rendezéseit, szóval ebben az esetben munkán keresztül találtam rá olyanokra, amiket még nem láttam.
S.E.: Nekem egy francia rövidfilm a legemlékezetesebb ilyen élményem, ezt egy Facebook-csoportban ajánlották. A címe La Diplomatie de L'éclipse, nagyon megfogott a stílusa, gyönyörű film és most, hogy beszélek róla, biztosan meg fogom nézni még egyszer.
O.A.: Ez izginek tűnik, én hozzá is adtam a megnézendőimhez. Egyébként én általában listákból indulok ki, így találtam rá például Man Ray és Stan Brakhage kísérleti filmjeire. De David Lynch kisfilmjei is nagyon viccesek. Amikor pedig fáj az ember lelke, akkor mindig jól jön egy Pixar-rövidfilm.
La Diplomatie de L'éclipse
Réka, te még középiskolás vagy, Erin, te idén végeztél, Andor, te pedig már filmrendezést tanulsz a METU-n. Mik a terveitek és a szakmának melyik része érdekel titeket?
K.R.: Én szeretnék filmezéssel foglalkozni, főleg a kreatív oldala érdekel, a rendezés és az operatőrködés, de emellett foglalkoztat a hangtechnika és a világosítás is. De úgy vagyok vele, hogy ha nem jön össze az SZFE-METU-ELTE közül valamelyik, akkor elmennék valamilyen megfizethetőbb szakképzésre. Külföldön még nem néztem szét, elsősorban nem az lenne a terv, de persze ha ez kell az álmaim megvalósításához, akkor lehet, hogy bevállalnám.
S.E.: Engem a színészet és a rendezés vonz, elsősorban színházi közegben. Idén felvételiztem az SZFE-re és a Kaposvári Egyetemre is, azok nem sikerültek, úgyhogy most a Pesti Magyar Színiakadémiára próbálok felvételizni és nézek más szakképzéseket is. Filmezést illetően vonzanak a rövidfilmek, szintén rendezői és színészi fronton.
O.A.: Rendező szakra járok, úgyhogy jó lenne, ha ezt is csinálhatnám. Viszonylag egyenes az út, azért jöttem rendező szakra, mert ez érdekel legjobban, de foglalkoztat az operatőrködés is, illetve a filmezés technikai része. Az már más kérdés, hogy ez hogyan történhet meg, itthon most nem egyszerű a helyzet.
Szöveg: Pauló-Varga Ákos
