Több mint 10 éve dolgozol a Drezdai Filmfesztivál csapatában, 2024 óta pedig te vagy a fesztivál igazgatója. Mit szeretsz a legjobban ebben az eseményben?
Az évek során arra jöttem rá, hogy imádom azt a közösséget, amit egy filmfesztivál képes létrehozni. A Drezdai Filmfesztivált 1989-ben alapították, nem sokkal a berlini fal leomlása előtt, akkoriban a cenzúra által tiltott filmeket vetítettek. A politikai él a mai napig erősen jelen van, igyekszünk a kísérőprogramjainkat és a beszélgetéseinket is ennek a szellemében megszervezni minden évben.
Szintén dolgozol a Talking Shorts-nál, ami egy rövidfilmekről írt kritikákra és interjúkra specializálódott online felület. Mesélsz erről a projektről?
Úgy éreztük, nincs olyan platform, ami kizárólag a rövidfilmekre fókuszálna. Ha mélyebb elemzéseket kerestél rövidfilmekről, nehéz dolgod volt. Létrehoztunk egy oldalt, ami pótolja ezt a hiányt. Együttműködünk filmfesztiválokkal, workshopokat szervezünk, valamint elindítottunk egy filmklubot is, a legutóbbit Cannes-ban tartottuk.
Wales-ben tanultál, eredetileg viszont Drezdából származol. Hogy látod, a kulturális sokszínűség mennyit segít a filmiparban? Mi az előnye annak, ha egy másik országban tanulod a filmezést?
A kulturális sokszínűség nagyon fontos, és gazdagítja a társadalmunkat. Az Angliában töltött 6 év nagyon tanulságos élmény volt számomra. A német filmiskoláknál, ahol sok a nemzetközi diák, az általuk mesélt történetek nagyon érettek, és eltérő nézőpontokat képviselnek. Mindenkinek legalább egyszer élnie kellene egy másik országban, hogy kiléphessen a saját komfortzónájából.
Hogyan nézel filmet zsűritagként vagy válogatóként és „hagyományos” nézőként? Van különbség a kettő között?
Hétköznapi nézőként általában csak egész estés filmeket nézek, már csak azért is, mert a munkámból adódóan évente kb. 2.000 rövidfilmet kell megnéznem. Amikor a szabadidőmben eljutok moziba, akkor igyekszem átadni magam az élménynek, kevésbé figyelek arra, milyen mechanizmusok működtetik az adott filmet. Igaz, ha szembejön olyan film, ami számunkra érdekes lehet, akkor ilyenkor is bőszen jegyzetelek.
Mit vársz az idei Friss Hús magyar versenyprogramjától?
A magyar animáció különösen erős mostanában, így nagyszerű munkákra számítok. Általánosságban szeretem a nemzeti versenyprogramokat a fesztiválokon: ezek egyedülálló áttekintést nyújtanak az adott ország filmgyártásáról, és segítenek abban, hogy a filmeket szélesebb kulturális kontextusba helyezzem.