Maja Vukić a Horvát Audiovizuális Központ vezérigazgató-helyettese, Gordan Matić a Szerb Filmközpont igazgatója, Peter Badač a Szlovák Audiovizuális Alap elnöke, valamint Bereczki Csaba, a Nemzeti Filmintézet nemzetközi jogértékesítési és képviseleti igazgatója voltak a Budapest Debut Film Forum keretében rendezett panelbeszélgetés résztvevői. A Lévai Balázs moderálásával zajló szakmai program során a vendégek saját tapasztalataikon és az általuk támogatott projekteken keresztül mutattak rá a jelenlegi európai koprodukciós rendszer előnyeire és megoldandó feladataira, ám szóba került a moziközönség fogyatkozása, valamint a filmes edukáció szerepe is. 

A beszélgetés résztvevői (b-j): Lévai Balázs moderátor, Peter Badač, Maja Vukić, Gordan Matić, Bereczki Csaba
fotó: Sivák Zsófia

A koprodukciós forma egyik legfontosabb előnyének az adott mű nemzetközi láthatóságát és a forgalmazás könnyítését tartja Bereczki Csaba. “Ha nem nagy fesztiválsikerről van szó, akkor a legtöbbször nehéz eladni egy kizárólag magyar gyártású filmet. Koprodukció esetén viszont nagyobb eséllyel lép be a folyamatba egy nemzetközi sales ügynökség, ami nagyban segíti az eladhatóságot.” 

Maja Vukić arra is kitért, hogy a nemzetek között átívelő projektek sok esetben az adott ország kultúráját, történeteit dolgozzák fel és juttatják el akár egy szélesebb közönséghez. “Gyakran megjelennek olyan témák, amelyek más kultúrákból szemlélve is izgalmasak lehetnek” – részletezi a horvát szakember, aki évtizedeken át producerként dolgozott, mielőtt az ottani filmintézetnél vállalt szerepet. Peter Badač hozzáteszi, hogy a szlovák filmalapnál igyekeznek a szomszédos országokon túlra is kiterjeszteni a koprodukciós jelenlétet. Szlovákiában emellett egy elkülönített alap segíti a nemzeti kisebbségeket, ami az adott közösség kultúrájára koncentráló filmterveket támogatja. 

Felvetődött az eredeti szerzői hangok kérdése, mely nem független a kulturális különbségektől. Bereczki Csaba szerint “sok fiatal alkotó tudattalanul, de másolja az amerikai formulákat. A mi országaink filmművészetének erőssége mindig az eredetiség volt, elég csak Formanra vagy Jancsóra gondolni. Mivel amúgy sem tudnánk überelni az amerikai stílusú filmkészítést, emiatt is fontos lenne megtartani a kulturális identitásunkat. A magunk módján kell hozzányúlni például a műfaji filmekhez is.” 

Peter Badač egyetértett a felvetéssel, ám nem látja ennyire súlyosnak a helyzetet: szerinte a mai európai alkotók közül is sokan törekszenek az eredetiségre, próbálnak egyedi hangon szólni a közönségükhöz. Az adott nemzet kultúrájának megjelenítése mellett azonban a szervizmunkáknak és az angolszász nyelvterületről Közép- és Kelet-Európa országaiba érkező produkcióknak is érdemes teret adni. Az adóvisszatérítéses rendszereknek köszönhetően ezek szép számmal jönnek is a kontinens ezen részére, gazdagítják a kapcsolati hálót és fontos szakmai referenciákat jelentenek a filmesek számára. Maja Vukić Brandon Cronenberg legutóbbi, Infinity Pool című filmjét említette, amiben a horvátok koprodukciós partnerek voltak, ez pedig új ajtókat nyitott a jövőbeli együttműködésekhez, ami az ország filmgyártásának is jót tesz.

Bereczki Csaba, a Nemzeti Filmintézet nemzetközi jogértékesítési és képviseleti igazgatója
fotó: Sivák Zsófia

Gordan Matić a Music című német-francia-szerb koprodukcióban gyártott filmet emelte ki, amely az idei Berlinálén a legjobb forgatókönyvért kapott Ezüst Medvét. A fesztiválsikert említve tért ki arra, hogy a Szerb Filmközpont szívesen vállal részt a közönségfilmekben is, nemcsak az arthouse-sikerekre hajtanak, fontos a kiegyensúlyozottság. 

Peter Badač a Szlovák Audiovizuális Alap újszerű stratégiáját osztotta meg: kezdő filmesek kisebb léptékű koprodukciós terveinek támogatására építenek, “így több film készülhet, mintha a legújabb Östlund vagy Agnieszka Holland-műre elmenne az éves büdzsénk nagy része, ami így is mindössze 5-10%-os beszállókat jelentene.” 

Természetesen szóba került a mozik válsága is, hiszen a csökkenő nézőszámok, a tartalomfogyasztás átalakulása, a streaming-platformok és a sorozatok előretörése az állami intézmények stratégiájára is kihat. Vukić szerint “egy jó film mindig jó film, az emberek szeretni fogják, a kérdés, hogyan lehet felhívni a figyelmet arra, hogy egyáltalán létezik.” Matić egy új közönségréteg felépítésében látja a mozik mentsvárát. “Mindig lesz igény a közösségi élményre. Fontos a személyes kapcsolat a szakmabeliek között, de ugyanígy a közönséggel is.” 

Maja Vukić, a Horvát Audiovizuális Központ vezérigazgató-helyettese
fotó: Sivák Zsófia

Badač erre reflektálva hozza be az edukációs szempontokat és a fiatalabb nézők mozi iránti lelkesedésének ügyét. “Vissza kellene hozni a fiatalokat a mozikba, megmutatni nekik, hogy miért jó élmény vásznon nézni a filmeket. Az egyik legégetőbb probléma most ez.” Szerinte például Dániában jól működik az a program, ami a legfiatalabb közönséggel próbálja megszerettetni a mozizást. Úgy véli, a filmalapoknak érdemes kutatást végezniük a témában, majd az edukációs rendszerbe átemelni az eredményeket. Ez azonban pénz, oktatásszervezés és erőforrás kérdése. 

Vukić különválasztja a kérdés intézményi és intézményen kívüli megközelítését. Szerinte az intézményi rész jelenti a nagyobb kihívást, mert egy új képzési elem beépítése a teljes oktatási rendszer változtatásával járhat együtt. Ennek ellenére Horvátországban már léteznek olyan programok, amik extra képzést adnak a tanároknak filmes területen. Ezek elvégzése a pedagógusok számára nem kötelező, de az ilyen kezdeményezések segíthetnek abban, hogy a gyerekek az iskolai keretek között is megismerhessék ezt a művészeti ágat.

Gordan Matić, a Szerb Filmközpont igazgatója
fotó: Sivák Zsófia

Matić az újvidéki, fiataloknak szóló animációs filmezést támogató programot emeli ki, Bereczki Csaba pedig az NFI azon törekvéseit, melyet Lányi Eszter képzési igazgató vezetésével igyekeznek megvalósítani, elsősorban a Fast Forward Program workshopjait, valamint a filmes hiányszakmák képzését segítő pályázatokat, de fontos része a tevékenységüknek a közönségnevelés, a magyar film eljuttatása az oktatási intézményekbe, illetve a pályaorientációs tevékenység.

Az eseményen szó volt még a filmiskolák átalakuló szerepéről, a nem európai országokkal történő együttműködésről és a közelmúlt legsikeresebb koprodukcióiról (Műanyag égbolt, Hétköznapi kudarcok, A feleségem története, Mennem kell). A térség filmes intézményeinek vezetőire komoly feladat hárul, hiszen a finanszírozás mellett egy sor gazdasági, társadalmi folyamatot, illetve kulturális vonatkozásokat is figyelembe kell venniük annak érdekében, hogy az európai mozgóképkultúra sokszínű maradjon.

Pauló-Varga Ákos

Fotók: Sivák Zsófia

A cikk eredetileg a Filmhu-n jelent meg