A filmmel való találkozás nem a moziteremben kezdődik – hanem jóval korábban. A plakátok, a trailerek, a hírek és az ajánlások mind formálják azt az előzetes képet, amely alapján megszületik a megtekintési döntés: megnézünk-e egy filmet vagy sem. Ezt az úgynevezett „audience experience”-t, kutatja és tanítja Gorka-Focht Máté, aki szerint a magyar filmeseknek is érdemes lenne tudatosabban foglalkozni a filmjeik kommunikációjával – különösen a rövidfilmeseknek.
„Nem szeretem a ‘filmmarketing’ szót használni. Az audience experience megtervezése ugyanis nem a profitról, hanem az elérésről szól, hogy a film megtalálja a közönségét, akár már a bemutatása előtt” – mondja Máté, aki az ELTE-n végzett filmtudomány szakon, majd a MOMÉ-n tanult design- és művészetmenedzsmentet, és május 31-én a Puskin kávézóban beszélget a figyelemfelkeltés rövidfilmesek számára is hasznos eszközeiről. „A közönségélmény tudatos tervezése nálunk még gyerekcipőben jár. Pedig minden alkotónak fontos, hogy a filmje eljusson azokhoz, akivel rezonál. Ehhez pedig az alkotónak is tudnia kell, hogy ki a közönsége – és hogyan tudja őket elérni.”
Sok magyar filmes alkotó – különösen a művészfilmesek – idegenkednek a marketingtől. „Még mindig úgy érzik, hogy ha a film készítése közben már a közönséggel foglalkoznak, azzal elárulják a művészetet. Pedig ez nem így van. A filmkommunikáció nem utasításokat ad az alkotónak, hogy ‘a szereplőd ne haljon meg, mert azt nem szereti a közönség’. Sokkal inkább segít meglátni, hogyan tud egy film kapcsolódni azokhoz, akiknek készül.” Mára a filmek közötti válogatás logikája is megváltozott: a túltermelés és a médiazaj miatt nem várjuk a filmeket, hanem válogatunk közöttük – a gyakran túl nagy kínálatból, ez a kisfilmes kínálatra fokozottan igaz. „Ezért is fontos az, hogyan találkozik először a néző a filmmel. Egy plakát, egy trailer, egy fesztiválbekerülás – ezek mind touchpointok. Ezek alapján dönt a néző, hogy kíváncsi lesz-e a filmre vagy nem.” Egy friss kutatás szerint egy átlagos néző 18 percet tölt a Netflxen azzal, hogy a filmek között válogat.
Gorka-Focht Máté
A filmkommunikációnak három pillére van: a nézőkkel való közvetlen kapcsolat (B2C), a forgalmazói és szakmai partnerekkel való kapcsolat (B2B), és a fesztiválstratégia (B2F). Máté szerint sok rövidfilmes kizárólag az utóbbira koncentrál: milyen nemzetközi fesztiválra szánja a filmjét. holott számos más csatorna is létezik a közönség megtalálására. „Nagyon sok rövidfilm készül fontos társadalmi témákról. Ilyenkor érdemes elgondolkozni azon is, hogy civil szervezetekkel, alapítványokkal, cégekkel működjünk együtt – nemcsak nézőket, hanem forrást is szerezhetünk így.”
Sokat lehet és kell is tanulnunk az amerikai stúdióktól arról, hogyan kell eladni egy filmet. De ami a tömegfogyasztásra termelő Hollywood gazdasági előnye, az a tematikus hátránya: mivel globális piacra lő, lokálisan nem tud reflektálni. “Ez minden országban a saját hazai filmgyártásra igaz: tud reflektálni arra, amiben élünk. Ez a magyar kisfilmek helyzeti előnye is, hogy egyediek tudnak lenni.”
De kinek a dolga a filmkommunikáció? Máté szerint leginkább azoknak, akik a legtöbbet tudnak hozzátenni: íróknak, rendezőknek, producereknek. „Sokszor ez ugyanaz a személy egy rövidfilm esetében. Ezért is tartom fontosnak, hogy minél többen értsenek hozzá. A kommunikáció egy tanulható skill – és szerintem a filmeseknek van is érzékük hozzá, csak más nézőpontot kell felvenniük: az alkotó helyett a nézőét. Mik azok a pontok a filmben, amik megragadják a nézőt.”
Ennek egy fontos állomása, amikor nem gondolják azt, hogy a filmjük mindenkihez szól. „Ez a legnagyobb hiba. Minden filmnek van közönsége – de nem mindenki a közönsége. Ha ezt felismerjük, máris sokkal hatékonyabban tudunk kommunikálni. Nem eladni akarjuk a filmet, hanem lehetőséget adni arra, hogy a néző eldöntse: ez engem érdekel.”
Szerző: Libor Anita