topher Nolan, hogy azt mondta Hans Zimmernek, hogy írjon egy zenei témát a szülő-gyerek kapcsolatról. Hogy ez egy időutazós-intergalaktikus sci-fi, csak a legvégén árulta el, mert a filmnek nem az a lényege, nem annak kell megjelennie a zene koncepciójában. Nagyon jól meg lehet fogalmazni egy ilyen “lényeget” a hangzással.
Néha persze az tesz a legjobbat egy filmnek, ha egyáltalán nincs benne zene, vagy csak egyetlen hang. A legfontosabb, hogy a hangokat/zenéket tudatos döntések mentén, egyértelmű funkciókkal, kommunikációs célból használjuk, ne “maszatoljunk” velük.
És erre hozol példákat, játszol be filmjeleneteket, néztek jó és rossz példákat?
Igen, megnézünk egy jelenetet több zenével, elemzünk reklámokat. Az autóreklámok nagy büdzséből készülnek filmes hatásokkal, így ezekben a rövid formákban sűrítve ott van egy csomó minden, ami a mainstream filmzenében is működik. A reklámos-kommersz vonal mellett nézünk egészen kísérleti példákat is arra, hogyan és mit kommunikál a zene.
Beszélek a 'temp love' nevű jelenségről is – amikor a rendezők vagy vágók ideiglenes zenéket használnak a vágás alatt, és ezekhez annyira hozzászoknak, hogy később már nehéz új zenei ötletekre nyitottnak lenniük. Ez nemzetközileg is bevált gyakorlat, van előnye és hátránya, de én azt mondom, hogy inkább minél előbb vonják be a zeneszerzőt, mert lehet a temp zenéről is beszélgetni a zeneszerzővel! De a legjobb ha a történetről, a vizualitásról, a pszichológiai vonulatról egyeztetünk vele.
Alpár Balázs
Volt mostanában olyan filmélményed, ami nagyon különleges volt a hangzása miatt?
Az Egy zuhanás anatómiájában nagyon tetszett, hogy a filmbéli srác tanul zongorázni, és ezt a hangot használják végig filmzenei funkcióban. A zene nem kívülről jön, hanem a jelenetben születik meg – abból, amit hallunk, lesz maga a filmzene. Én is el szoktam kérni foley és egyéb zörejes felvételeket, hátha azokból lehet építkezni, ami először még az övcsat zörgése volt, abból lehet később zene is! Az Egy zuhanás anatómiájában a feszültség fokozására használták, ahogy egyre jobban ment a kissrácnak a darab, egyre gyorsabban tudta játszani, a sztorival fejlődik a zene is a háttérben.
Miben tudod mérni egy ilyen workshop sikerét?
Azt szeretem legjobban, amikor játékokon keresztül értik meg a zene lényegét. Zenét kreálunk mindenféle hangokból, először az egész egy nagy káosz, aztán fokozatosan rendet teremtünk benne, és közben megértjük, mitől válik egy hangzás monotonná – és hogy ez mikor lehet kifejezetten hasznos. A filmkészítés gyakran magányos, számítógép előtti munka. Ezen a workshopon a résztvevők kimozdulnak a komfortzónájukból, kísérleteznek, játszanak a hangokkal, és közben új oldalról közelítenek a zenéhez. Ezért mondhatom azt, hogy a mosolyokban és a csillogó szemekben érzem a sikert. Mindannyian rázzuk a csörgőt gyerekkorunkban, aztán elkezdtek ránk szólni, hogy jaj ne zörögj már, kisfiam, és abbahagyjuk. A workshop során ezt igyekszem feléleszteni kicsit bennük. Ha véletlenül megüti a kerítést, menjen vissza, üsse meg még egyszer, hogy milyen jó hangja van! Zörögjenek sokat, zörögjenek okosan!
Szerző: Libor Anita