A globális természethez való visszatérés alapja, ha a bennünk lévő természetet - a saját természetünket - is megismerjük, és az individuális fejlődés folyamatára egy globális jelenség komponensenként tekintünk. A film gyermekkori emlékképek, naplóbejegyzések és azok felnőttkori értelmezése közt kanyarog, reflektálva a lét értelmének keresése által felvetülő kérdésekre és a gyakori kilátástalanságra. Álmok, lidércnyomás és zavaros emlékek közt csapongva Nagymama időtlen, biztonságot adó alakja rímel a vers központjában álló csillagokra. A csillagok az univerzum fénylő válaszaiként utat mutatnak a sötétben, a vers során folytonos alakváltásukkal pedig egyszerre testesítik meg az egyetlen állandót - magát a változást.
2 perc
Magyarország